Először is elnézést, hogy ilyen sokáig nem hallottatok felőlem. A suli végefelé sok a beadandó, illetve a nyelvvizsgára is készültem. Ez nem a rendes JLPT nyelvvizsga volt, hanem az azt úgymond értékelő vizsga. Annyit jelent, hogy ha megírom, akkor a pontok alapján besorolnak egy szintre, hogy milyen a nyelvtudásom. De a felsőfoknak is vannak fokozatai, szóval kíváncsian várom milyen lesz. Egyébként nem tudtam befejezni, nem volt rá elég időm :( Plusz teszt közben kitört a ceruzám hegye, ezért azt a kis grafitdarabot a kezemben fogva válaszolgattam. De mivel ez ilyen szintfelmérő szerű, ezért megbukni sem lehet :D Max lepontoznak. A hallgatásos részen egy magnóprobléma miatt újból kellett kezdeni, ami annyiból volt jó, hogy mégegyszer meghallgathattunk az amúgy csak egyszer meghallgatandó feladatokat. Mikor végre vége volt a vizsgának, az egyik japán ismerősöm eljött a vizsga helyszínére elém, és az ő környékén szórakoztunk. Elmentünk karaokézni, majd a game centerben mulattuk az időt. Egy kis időre a másik barátunk is tudott hozzánk csatlakozni, aminek örültem, mert utoljára februárban láttam. Tokyoba menet egyébként kaptam egy esernyőt a vonaton egy ismeretlen embertől, mert elég vizes lehetett a fejem, ugyanis a biciklin nem tudok esernyőt húzni, az esőkabát meg túl meleg . Ezért inkább megáztam :D Nagyon cukik a japánok. Vacsorára pedig gofrit ettünk, nagyon finom volt. Aztán pedig Chitoék felé vettem az irányt, akik már vártak rám. Másnap délelőtt Chito családjával beszélgettem még utoljára, majd délután a Mori Digital Art Museumba. Annak a párja, amibe februárban is voltunk, csak ez sokkal nagyobb. Interaktív kiállítás, ha hozzáérünk a tágyakhoz, megváltoznak. Persze nem minden darabhoz lehet hozzányúlni. Este lett mire megéheztünk, ezért a közeli plázában vacsiztunk egyet. Aminek amúgy nagyon Európai feelingje volt. Éjfél lett mire visszaértem Tokyobol Kamogawába.
Szombat
Csak egy állatkereskedés Japánban :D
Vasárnap
Az előző hetekről is mesélek kicsit. Múlt héten került sor a szörfözésemre is. Eleinte sokszor elestem, de a 2 órás lecke utolsó 30 percében már egész jól ment. De eléggé fárasztó, főleg a karomnak. De mivel kezdő óra volt, nem a hullámok tetején lovagoltam, hanem a part felé fordulva vártam hátulról a hullámokat. Másnap pedig elmentem az utolsó nemzetközi eseményre amire el tudtam menni. A következő már csak szeptemberben lesz. Így hát elköszöntem mindenkitől.
Két héttel ezelőtt pedig nyugisan teltek a napjaim tanulással. Ezt csak az törte meg, amikor az egyik ismerősöm végre megkapta a kocsiját ezért felajánlotta hogy elvisz olyan helyre amerre eddig még nem jártam. Így egy közeli városba mentünk kávézni. És Japánig kellett jönnöm, hogy eljussak a Starbucksba :D Otthon sose voltam még. A visszautunk elég kalandos volt, eltévedtünk egy kis szűk úton, és mivel a telefonunk mindkettőnknek lemerült, nem igazán tudtuk merre kell menni. De végül sikeresen hazaértünk segítség nélkül.
Azelőtt pedig meglátogattunk egy elvileg szellemjárta helyet, de nem volt annyira félelmetes. Viszont jó képek lettek róla.
Összefutottunk egy sushira.
