Sosem repültem még előtte, ezért egy csomó kérdés volt a
fejemben. Vajon nem kell e kipakolni a bőröndöt, ha valami olyat találnak
benne? Vajon megérkezik a bőröndöm amikor leszállok? stb. Mi a LOT-tal
utaztunk. A Liszt Ferenc reptéren a csomagok feladásánál összebarátkoztunk egy
hölggyel, aki szintén Varsóig utazott, ő segített nekünk lemérni, hogy tényleg
nem lépte e át a bőrönd a 23 kilót?
Otthon megmértük ugyan, és 22 kilót mutatott, de azért az nem mai mérleg már :D
Izgultam, hogy nehogy meghaladja, mert nem akartam ráfizetni, viszont kipakolni
se volt kedvem belőle. De szerencsére a mérleg pont 23at mutatott. A másik meg
kis cuki bőrönd volt, azt nem fenyegette a veszély. Amúgy 10 kg volt. A
hátitáskámban pedig csak az iratok és pulcsi volt. Ezen kívül még fel lehetett vinni egy laptop
táskát ezért azt külön vittem. Ezután a következő lépés a biztonsági kapu volt,
ahova már a hozzátartozók nem jöhettek be, ezért előtte könnyes búcsút vettünk.
Féltem, hogy a biztonsági kapunál besípol például a kabátom csatja, de minden
simán ment. Átvilágították a kézitáskát, majd visszakaptam. Ekkor már csak
várni kellett, hogy megnyíljon a kapu és felszállhassunk a gépre.
A gép Varsóig ment. Hamar
eltelt ez az egy óra, csodáltam a kilátást, ugyanis ablak melletti helyet sorsolt
nekem a gép. Nem csináltam képet, a hosszú úton akartam, viszont ott nem
sikerült. Mikor megérkeztünk Varsóba 4 óra szabadidőnk volt a csatlakozás
indulásáig. Amikor nyílt a kapu, megindultunk. Annyi ember várt a sorban, hogy
azon gondolkoztam ennyi ember, hogy fér el a repülőn. De aztán csak felfért
mindenki. A repülő pedig hatalmas volt, nem olyan kicsi, mint az egy órás
útnál. 3 oszlopban voltak a székek, egy oszlopban 3 szék egymás mellett. Itt is
ablak mellett ültem, viszont pont a szárnynál, ezért, ha látni akartam, hátra
kellett hajolnom. Viszont nagyon szép volt a felhők felett, mintha egy havas
táj lenne. De ahogy mondtam, túl sok képet nem tudtam csinálni.
Vacsorát és reggelit kaptunk, és finom volt mindegyik. Viszont 10
órás volt az út és nem tudtam aludni, ezért nagyon fárasztó volt. Kétszer felálltam kicsit megmozgatni a lábam.
Filmet néztem és zenét hallgattam az ülés előtt lévő kis monitoron. Éjszaka
kicsit hideg volt, fázott a lábam. Majd végre megérkeztünk, a Narita reptérre, ahol
is vártak ránk. Mikor mindenki megérkezett elindultunk Kamogawa felé a
busszal. Mire odaértünk már este volt.
Érkezésünk előtt volt egy tájfun a megyében ezért nem volt áram, a levegő
viszont nagyon párás volt. És légkondi nélkül bizony nehéz volt aludni. De
végül sikerült. Másnapra amúgy megoldódott az áram problémája. A hét többi
napjáról a következő bejegyzésben.
Kevinnel próbálunk aludni :'D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése