Kínai újév

Kedden sikeresen megvolt a kiselőadásom a japán magyar kapcsolat történetéről, illetve magyar japanológusokról. Ez volt az első alkalom, hogy 90 ember eőtt beszéljek, kicsit izgultam.  Azt hittem a másik előadás is meg lesz aznap, de sok csoport volt, így nem jutott mindre idő. Így többek között a mi csoportunk is csütörtökön adott elő. De jól ment az is.  Itt csak 20an voltunk, és mindenkit ismertem, ezért kevésbé voltam ideges.  Kyotoról adtunk elő, és a csoporton belül mindenki egy szempont szerint elemezte. Az én feladatom Kyoto beutazó forgalma volt.

Szerdán az utolsó turizmus alapjai órára tanár úr olyan rendes volt, hogy vett nekünk sütit és rágcsákat, hogy ismétlés közben ehessünk.

Pénteken mivel már nincs órám, úgy döntöttünk, hogy karaokezni megyünk, mert délutánonként nagyon olcsó. Előtte pedig pizzáztunk egyet. Elénekeltem az egyetlen kínai dalt, amit tudok fejből :D Annyit hallgattam annak idején, hogy nagyjából megjegyeztem a szöveget. Csak 3 órát voltunk most, mert az utolsó buszt elakartuk érni.  Este pedig együtt készítettünk gyouzát, amit a kínaiak mindig esznek a holdújévkor. Mert aznap ünnepelték ezt. Még újévi műsort is néztünk a netről. Nagyon jó volt a hangulat, sokan jöttek megkóstolni a főztünket. Az egyik srác még tortát is készített :D

A mester és remekműve :D

Vasárnap ismét a kínai újévet ünnepeltük, de ezúttal a nemzetközi csoporttal, ahol a karácsonyi buli is volt. Még pingpongozni is lehetett. Illetve ismét ettünk gyouzat, amit a tagok készítettek. Aztán pedig  meglátogattuk a Kamo Kitchen nevű éttermet, ahol egy lakókocsi belsejében is lehet enni. Még a karácsonyi buli idején kinéztük magunknak. A hamburger finom volt. Utána pedig ismét karaoke :D Ezt sose lehet megunni. Annyi dal van a rendszerben, hogy mindig vannak eddig nem énekelt dalok is. De most kiakartuk élvezni, ezért 5 órára fizettünk be és taxival mentünk haza.

Ennyi volt erre a hétre, tali legközelebb^^

Újfajta élmények az új életkorba lépve

Szerdán karaokével ünnepeltük, hogy 24 éves lettem. Előtte azonban sushizni szeretett volna a társaság, ezért az volt az első állomás. Az egyiküknek az volt az ajándéka, hogy állta a részemet is. Akartam venni egy tortát, hogy meg tudjam osztani mindenkivel. A cukrászda, amit kinéztünk már bezárt addigra, úgyhogy a bevásárlóközpont cukrászdájában vettem. Viszont ott nem volt gluténmentes, olyat akartam amiből Niki is tud enni, aki gluténallergiás. De volt B tervem is, vittem gumicukrot :D Egyébként pedig az epret és a tejszínhabot örömmel fogyasztotta a tortáról. A szobát korlátlan időre béreltük ki 3 óra helyett, mert nem volt sokkal drágább. Viszont mint kiderült utólag, nem is teljesen korlátlan, 5 óra hosszára szól. De lehet még bővíteni rajta akinek nem elég :D De mi alapból is már készülődtünk visszafelé, amikor is jött a telefon, hogy lejárt az idő. Kicsit meglepett ugyan, mert azt hittem tényleg korlátlan, mint a Nagoyai karaoke. Nagyon jó volt a hangulat, majd a videók megmutatják. Tervezünk megint karaokézni, amikor mindenki ráér kora délután. Ugyanis délután mégolcsóbb, estefele pedig "drágul".

Szombat reggel  7kor indultunk Natchával Ibaraki prefektúrába, mert elhatározta, hogy bungee jumpingolni fog. Mivel ilyen korán még nincs busz az állomásig, illetve a közeli vonatállomás se olyan közeli gyalog, úgy döntöttünk, hogy stoppolni foguk. Én még sosem csináltam ilyet, de Natcha már többször is. De nem hagyományos módon. A közeli kisboltnál kinéztünk egy szimpatikusnak tűnő nőt és megkértük, mikor kiért a kocsijához, hogy nem vinne e el minket az állomásig. Ez jobb módszer, mert saját magunk válatszhatjuk, kihez ülünk be. Onnan pedig busszal utaztunk Tokyoba. Ebédre pizzázni mentünk. Natcha kinézett egy éttermet, ahol 1900 yenért 90 percig annyit ehetünk és ihatunk, amennyi belénk fért. Ami nagyon izgatta a fantáziámat, az a desszert pizza volt. Édes, banános, almás-fahéjas vag mályvacukros ízek voltak. Mindegyik fincsi volt. Természetesen  hagyományos pizzák is mind ízletesek voltak. Ebéd után ellátogattunk Tokyo turkáló mennyországába, Shimokitazawába. A turkáók egymás hegyén hátán vannak, de látszólag mindenki megél belőle. Sok jó cuccot láttam, de majd ha lesz pénzem visszamegyek. Amúgy is nagyon kevés időnk volt ehhez, ezért majd egyszer szánunk egy napot csak erre. Siettünk, hogy elérjük a vonatot Ishiokában, ahol a hostunk várt minket. Natcha mutatta meg nekem, van egy applikáció, ahol a szállásra szorulók és a szívesen vendégeket fogadó emberek megtalálhatják egymást. Ha megvan a szimpátia, illetve az időpont is megfelelő, ingyen elszállásolnak. A neve Couchsurfing. A mi családunkat is itt találtuk meg. Nagyon kedves család, kijött elénk az anyuka az állomásra. Otthon megismerkedtünk a két gyerekükkel, és mindenféle társasjátékot játszottunk velük. Az anyuka vacsorát készített nekünk, illetve vacsora közben sokat beszélgettünk. Vacsora után fürdőbe mentünk, mert utánanéztem és találtam egyet a közelben. Itt találkoztam az első szaunával, ahol nem üvöltött a TV, hanem kellemes zene szólt csak. Egyszer az Aladdin zennéjét is hallottam. Fürdő után már csak előkészítettük a futonunkat, ahol aludtunk, mert másnap korán keltünk.

Azta itt árulnak Milkát :O

Minden étterem előtt így sorakoznak a japánok :D 

Esett a hó :O 

Másnap reggelit is készített a hostunk. Visszafele is kivitt minket az állomásig. Egy óra buszozás után megérkeztünk a hídhoz, ahol a bungee jumping volt. Ez a legnagyobb bungee jumping Japában, 100 méteres. Én nem ugrottam, egyrészt nincs most 17000 yenem erre, illetve kicsit aggasztott. Na de nem a magasság, csak a tény, hogy a lábamnál fogva húz vissza a kötél. De a stoppos nőtől megtudtuk, hogy itt Kamogawa környékén is van bungee jumping, sokkal kedvezőbb áron, illetve ott a testnél van a kötél. Ez már mindjárt jobban hangzik, ezért majd oda ellátogatok. Natcha eleinte habozott kicsit, de végül leugrott. Azt mondta, nagyon jó volt. A helyszínen ebédeltünk, aztán lassan indulhattunk,egy thai mert egy 4 órás busz út várt ránk :D Vacsorára egy thai étteremben ettünk Tokyoban. Megakartam neki mutatni a magyar éttermet, de vasárnaponként zárva vannak. -.- Ezért az alkalommal a thai konyhát próbáltam ki. Nagyon finom volt, marhahúst ettem. Papaya salátát is ettünk, ami csípős volt. Azt mondja Natcha, a thai emberek nagyon szeretik a csípőset. Ebben hasonlítunk :D Az utolsó busszal terveztünk visszamenni Kamogawába, ezért hogy elüssük az időt, gondolom mindenki tudja már mit csináltunk :D Igen, karaoke. De nem ellenőriztem az árat előtte, így mikor végeztünk és kiderült, hogy 2 órára 5000 yenbe került, kicsit meglepődtem. A Nagoyai és Kamogawai árakhoz vagyok szokva.  Éjszaka 0.30 kor tett ki minket a taxi a koli előtt. De mivel másnap csak 13.30kor volt órám, ezért belefért. :D

Hát így telt ez a hét, kedden 2 előadást is tartok, szurkoljatok^^