Utolsó tanítási napon (dec. 24 khm) órák után buszra ültem a japán ismerősömhöz Nagoyába. Innen a busz 2 órás volt Tokyoig. Féltem, hogy az állomáson el fogok tévedni, mert kisebb helyen is tévedtem már el, ez meg óriási :D De minden simán ment. Onnan 20 percet vonatoztam Shinjukuig, mert onnan indult az éjszakai buszom Nagoyába. Ez is elég nagy állomás volt, mindenfele indultak buszok. Még szerencse, hogy volt egy bácsi, akinek az volt a dolga, hogy elirányítsa az embereket a helyes buszhoz. De egész könnyen ment, mondta, hogy kövessem a padlóra festett vonalat, az enyém a kék volt. Itt volt egy óra várakozási időm, mert úgy intéztem, hogy legyen időm eltévedni :P
A buszállomáson
A busz út nem volt vészes, még aludni is tudtam egy keveset. Többször megállt szünetre. A háttámláját is el lehet dőlteni, úgy próbáltam aludni. De sajnos nem ablak melletti ülésre osztottak be, így nem volt mire dőlteni a fejem. A busz út után jöttem rá, hogy volt a táskámban nyakpárna is. Na mindegy :D
Reggel 6ra érkeztünk meg Nagoyába. Yasu ismerősöm kijött értem. Őt az interneten ismertem meg, és amikor Franciaországban volt cserediák, Magyarországra is ellátogatott. Mi pedig vendégül láttuk. Most ők szállásoltak el egy hétig. Szegény hajnalban kelt, hogy kiérjen értem időben. Mert Nagoyától egy órára lakik, Tokonaméban. Reggelire elvitt egy kávézóba. Itt a kávé mellett ingyen jár reggeli. Nem túl sok, egy szelet kenyér, megkenve vajjal, lekvárral stb, vagy az én esetemben édes babpasztával. Az édes bab, az anko itt nagyon népszerű. Amikor először kóstoltam, féltem tőle kicsit, de pozitívan csalódtam. Ezért ez alkalommal nyugodt szívvel választottam feltétként. Utána Tokoname felé vettük az irányt, és betértünk a helyi plázába. Már az első napon sem kíméltem a pénztárcám, vettem egy sapkát, és egy övet. Meg a Daisoban pár ékszert fillérekért :D Aztán megérkeztünk Yasuék házához, lepakolni a cuccokat meg szusszani kicsit. Megismerkedtem a családjával, mindenki nagyon kedves volt. Youtubeoztunk pihenésképp, majd mikor már nagyon álmos voltam, lepihentem egy órácskára. Amikor kipihentem magam, megcéloztuk Tokoname egyik karaoke boxát. Mindkettőnk nagy szenvedélye ez :D Megtudtam, hogy be lehet állítani, hogy pontozza a gép ahogy éneklünk. A cél az volt, hogy 90 pont felett végezzünk ( a 100ból). Japán és angol dalokat énekeltem, illetve egy darab török dal volt, Tarkantól a cupp cuppos dal :P Meg a Nyomorultak musical dalait is elénekeltem. Tudtam én, hogy nem hiába hallgattam őket annyiszor. Mivel aznap volt december 25.e gondoltam énekelhetnénk karácsonyi dalokat is. És meglepetésémre, a tipikus karácsonyi dalok felhozatala megvolt, csak japán változatban. Például a Csendes éj. Az Ó zöld fenyőre 96 pontot adott a gép. Elvileg ez a rendszer amiben aznap voltunk, könnyebben ad 90 feletti pontokat. Kétféle renszer van, az egyikben több a külföldi dal, illetve az animes dalok. Mi aznap ezt választottuk, mert utánanéztem, és ebben volt meg a nyomorultakból több dal, illetve Tarkan is. 3 órát énekeltünk, de tudtuk volna még folytatni. De vacsorára haza kellett érnünk, mert az anyukája étellel készült. Utána már csak vettem egy fürdőt, és korán lefeküdtem, mert azért a busz csak kifárasztott.
Másnap megismerkdetem Yasu barátnőjével is, és megint karaokézni mentünk. Nagyon cuki a barátnője, csinált nekünk dobozos ebédet. Ezúttal úgy vettünk jegyet, hogy korlátlan ideig karaokézhattunk. Végül 7 órán keresztül nyomattuk :D Az italfogyasztás korlátlanul jár a jegyhez, ami nagyon király. Úgyhogy zavartalanul szórakozhattunk, nem volt gondunk az ételre, vagy italra. Vacsorára udont ettem, ami egyfajta tészta. Finom volt. Utána pedig elindultunk haza. Ja azt meg kell jegyeznem, hogy a japán házakban nem divat a központi fűtés. Kis fűtőtestjük van, illetve a kotatsu. Az egy asztal aljára illesztett fűtőberendezés, köré pedig vastag takarót húznak, és alávackolják a lábukat. Nem rossz, de az a hátránya, hogy ha nem alatta van az ember, attól még hideg van. Ezért reggelenként nehezemre esett a jó meleg paplan alól kikelni, pedig általában nem szokott gondom lenni a felkeléssel.
Udon
Másnap ismét hármasban töltöttük a napot, fürdőzni és szaunázni mentünk. Először le kell venni a cipőt, berakni egy szekrénybe, és csak úgy tudtuk megvenni a belépőt. Kicsit feleslegesnek érzem, hogy két kulcsom is lesz így, viszont előnye, hogy nem kell papucs, bennt szőnyeg vagy padló van mindenütt. Először voltam olyan szaunában ahol ruhában kellett lenni. De természetesen nem az utcaiban, adtak váltóruhát, és abból is volt több fajta, hogy mindenki találjon kedvére valót. Érdekes élmény volt. Ami nagyon tetszett, hogy ingyenes volt a víz és a kávé. Úgy látszik a japánok nagyon figyelnek az ingyenes italra. Ezt otthon is bevezethetnék :D Volt egy szauna, ahol a köveken kellett feküdni, az nagyon tetszett. A szaunaszobán kívül pedig pihenőhelyek voltak kialakítva, rengeteg mangával. Aztán elbúcsúztunk Yasutól, mert a fürdő rész külön van a nőknek és a férfiaknak. Illetve a fürdőnél volt hagyományos szauna is. Az itteni szaunákban folyton szól a TV, ami kicsit zavaró, ha pihenni szeretne az ember :D Illetve itt nem volt pihenősarok, ahol lefeküdhet az ember a szauna után. Ez a két dolog, amiben az otthoni jobban tetszik. De amúgy lenne mit tanulnunk tőlük. Vacsorára pedig, hogy folytassuk az izzadást, a csípősségéről híres Taiwani rament ajánlották nekem, merthogy szeretem a csípőset. Mint kiderült, a szokásosnál is csípősebb volt ez alkalommal, úgyhogy nem ettük meg teljesen. Én csak a levéből hagytam meg.
Következő napon délelőtt otthon pihiztünk, mert délután baráti találkozóra voltunk hivatalosak. Középiskola óta összejár ez a csapat. Útközben felvettünk kettőt közölük, őket Yasu fuvarozta. Megismerkedtem velük, amíg odaértünk. Nagyon jófejek voltak. A változatosság kedvéért ismét karaokézni mentünk :D Vagyis a szobát kibéreltük, de sok éneklés nem történt aznap. Amíg vártuk a többieket, énekeltünk párat. Most a másik rendszerrel is sikerült 90 pontot szereznem, úgyhogy most már nem szólhat senki semmit :D Utána Yasu kártyajátékával játszottunk, amit Franciaországból hozott. Nagyon mókás játék, a lényeg, hogy figyelmesnek és gyorsnak kell lenni. A neve Jungle Speed. Utána gyilkososat játszottunk. Amikor ki kell találni, hogy kik a gyilkosok és kik az ártatlanok. Gondolom, ezt nem kell bemutatni. Végezetül megint énekeltünk kicsit, aztán továbbáltunk egy kínai étterembe, ahová foglalásunk volt. Korlátlan étel is italfogyasztás volt 3000 yenért. Mindenki rendelt valamit, majd középre rakva megosztottuk. Amelyikből enni akartam, vettem belőle egy kicsit. Vittem nekik magyar pálinkát, érdekes volt nézni a fejeket, miközben itták :D Illetve mindenki meglepődött, az 50 fok hallatán. Az itteni sake 10-15 fokos. Azt mondták, hogy most már én is tagja vagyok a csapatuknak, úgyhogy nagyon örültem. Tervezzük, hogy elmegyünk együtt Disneylandre.
A következő napra az volt a terv, hogy elmegyünk a Nagoyai várhoz, aztán egy kávézóba, ahol fel lehet próbálni a kimonót. De az új év miatt mindkettő zárva volt sajnos :( Szerencsére a vízipipázó, az utolsó úticél, még nyitva volt. De ha másnap mentünk volna, már az is bezárt volna :D Aznap csatlakozott hozzánk Yasu egyik barátja, Amein az előző napi bandából. Nagyon rendes, benéztünk egy könyvesboltba, hogy megvegyem a Nyomorultakat japánul, és találtam egy könyvet, ami jól jöhet a szakdogámhoz, és Amein kifizette nekem. Illetve az aznapi ebédet, ami a Nagoya híresség, az angolnából készült étel, és a vízipipát is ők finanszírozták nekem.
Másnap elnéztük Nagoya nagy piacára, ahol szuvenírt akartam venni az itteni barátoknak. Meg szétnéztünk a boltokban. Aznap is egy híres ételt, a miso szószos rántott húst kóstoltam meg. Nagyon finom volt. Az étterem kertjében, egy újévi hagyományt, a mochidagasztást próbálhatták ki az érdeklődők. A mochi egy rizsből készült, ragacsos édesség. Régen, úgy ahogy itt is csinálták, kalapáccsal készítették, de mai háztartásokban már gép végzi. Yasu anyukájának is van ilyen gépe, és csinált is nekünk mochit vele. Úgyhogy aznap duplán mochiztam. Mert a helyszínen is volt kóstoló. A közelben volt egy szentély, ezért oda is elmentünk. Vettünk mikuji-t, ami olyasmi mint a szerencshozó süti, elmondja, hogy szerencsés vagy balszerencsés leszel e. A szerencsének so fajtája van a legjobb a daikichi. Ilyenem van, a Tokyoi szentélyekből. Ezeket a pénztárcában kell tartani. Kichit húztam, ami a daikichi után következik, ezért megtartottam. Utána ezúttal egy másik vízipipázóba tértünk be, ahol még videojátékozni is lehetett közben. A terv az volt, hogy estére főzök nekik magyar kaját, de volt valami kavar, ezért aznap is Nagoyaban kellett, hogy vacorázzunk. Viszont addig még volt egy kis idő, ezért karaokezni mentünk ismét. Ezalkalommal csak 2 órát, ami édeskevés volt. Vacsorára pedig gyudont ettem. Ez is az udon egyfajta elkészítése szerintem.
Szilveszter napján otthon pihentünk, japán műsorokat néztünk és és filmeztünk. Este sushizni ment a család, a már jól ismert futószalagos sushizóba. Éjszaka pedig Yasu elvitt a közeli szentélybe, ahol az új évet ünnepelték. Mindenki kapott egy pohár sakét, illetve egy pohár édes italt, pontosan nem tudom mi volt, kávészerű. Volt egy nagy tűz, ahová az előző évi szerencsehozó kulcstartókat stb kellett beledobni. Mert minden évben újat kell venni, hogy élvezhessék az istenek áldását. Yasu vett nekem is egyet. Illetve aznap is mikujiztunk.A mostani shoukichi volt, ami a legkisebbnek számít. Rajtam múlik, hogy megtartom , de mivel volt már 2 daikichim és egy kichim, ami a következő legjobb, ezért úgy döntöttem megszabadulok tőle, kicsikre nem adok :D Ezért ezt a szentély mellett lévő kötélre kell felkötni, hogy ne érvényesüljön. Utána hazaérve aludtunk. Régóta az első szilveszter, amikor viszonylag korán lefekszek.
Az utolsó nap egy Tokonaméban lévő fürdőbe mentünk. Yasu nagyon szerencsés, 5 percre lakik tőle :D És nem is olyan drága, 800 yen. Viszont itt is ingyenes a víz. De olyan hideg víz jött a csapból, hogy nehéz volt inni. Új év alkalmából mikujit kaptunk a jegy mellé. Ez is daikichi volt :D Itt ugyan volt kialakított pihenőrész a szaunázóknak, de nem külön részen, ezért a medencénél lévő TV odahallatszódótt. De ennyi bajom legyen. Nagyon jól esett a szauna és a fürdők, itt is a szabad levegőn voltak kialakítva a medencék. A benti részen volt egy medence, ahol elektromos áramos masszázs is volt, de megbeszéltük Yasuval, hogy nem nekünk találták ki :D Aznap is miso szószos rántott husit ettem. Egészen délutánig ott pihentünk, aztán dartsozni támadt kedvünk, ezért a már jól ismert karaokebár fele vettük az irányt. Mert a karaoke, a darts és a billiárd egy helységben üzemelt. Várni kellett kicsit, ezért addig benéztünk a szomszédos helységben lévő manga kávézóban. Az italfogyasztás itt is korlátlan, és akár aludhat is az ember itt, 8 órára kb 2000 yen. Olcsóbb, mint egy szálloda, majd babával is tervezek ilyenben megszállni. Amikor úgy éreztük, már eleget vártunk, visszamentünk. A darts még foglalt volt, de a billiárd felszabadult, ezért oda mentünk először. Mindketten elég ügyetlenek vagyunk, de végül Yasu győzött. Utána áttértünk a dartsra, egy hagyományos és egy krikett meccsre. A simán én, a kriketten Yasu győzött. De ha már ott voltunk, csak nem mehettünk úgy haza, hogy nem karaokéztunk :D Úgyhogy az volt az utolsó program aznapra. Otthon pedig hagyományos japán újévi ételekkel készült az anyukája és a nagymamája. Ilyenkor 3 napra megfőznek előre, hogy az új év első 3 napján ne kelljen ezzel bíbelődni. És szép lassan megeszik. Hamar lefeküdtünk, mert 5.30kor kellett kelnünk, hogy időben beérjünk Nagoyába.
Yasu olyan rendes volt, hogy hazafelé is elfuvarozott az állomásig. A kocsiban folytattuk a karaokézást gép nélkül. Elég nekünk ha szól a zene :D Azt mondta, jöjjek majd máskor is. Ha minden jól megy, majd anyáékkal is ellátogatunk Nagoyába.
Tokyoban találkozni akartam a másik japán ismerősömmel, Chitoval. 13.00ra kellett volna, hogy megérkezzen a buszom, de a dugó miatt egy órát késett. Csak azért idegesített, mert megvárakoztattam Chitot. De tudtunk azért találkozni. Utána pedig indult a buszom haza Kamogawába.
Mozgalmas egy hét volt, nagyon jól szórakoztam, a maradék szünetben pedig tanulok a vizsgákra.
A busz út nem volt vészes, még aludni is tudtam egy keveset. Többször megállt szünetre. A háttámláját is el lehet dőlteni, úgy próbáltam aludni. De sajnos nem ablak melletti ülésre osztottak be, így nem volt mire dőlteni a fejem. A busz út után jöttem rá, hogy volt a táskámban nyakpárna is. Na mindegy :D
Reggel 6ra érkeztünk meg Nagoyába. Yasu ismerősöm kijött értem. Őt az interneten ismertem meg, és amikor Franciaországban volt cserediák, Magyarországra is ellátogatott. Mi pedig vendégül láttuk. Most ők szállásoltak el egy hétig. Szegény hajnalban kelt, hogy kiérjen értem időben. Mert Nagoyától egy órára lakik, Tokonaméban. Reggelire elvitt egy kávézóba. Itt a kávé mellett ingyen jár reggeli. Nem túl sok, egy szelet kenyér, megkenve vajjal, lekvárral stb, vagy az én esetemben édes babpasztával. Az édes bab, az anko itt nagyon népszerű. Amikor először kóstoltam, féltem tőle kicsit, de pozitívan csalódtam. Ezért ez alkalommal nyugodt szívvel választottam feltétként. Utána Tokoname felé vettük az irányt, és betértünk a helyi plázába. Már az első napon sem kíméltem a pénztárcám, vettem egy sapkát, és egy övet. Meg a Daisoban pár ékszert fillérekért :D Aztán megérkeztünk Yasuék házához, lepakolni a cuccokat meg szusszani kicsit. Megismerkedtem a családjával, mindenki nagyon kedves volt. Youtubeoztunk pihenésképp, majd mikor már nagyon álmos voltam, lepihentem egy órácskára. Amikor kipihentem magam, megcéloztuk Tokoname egyik karaoke boxát. Mindkettőnk nagy szenvedélye ez :D Megtudtam, hogy be lehet állítani, hogy pontozza a gép ahogy éneklünk. A cél az volt, hogy 90 pont felett végezzünk ( a 100ból). Japán és angol dalokat énekeltem, illetve egy darab török dal volt, Tarkantól a cupp cuppos dal :P Meg a Nyomorultak musical dalait is elénekeltem. Tudtam én, hogy nem hiába hallgattam őket annyiszor. Mivel aznap volt december 25.e gondoltam énekelhetnénk karácsonyi dalokat is. És meglepetésémre, a tipikus karácsonyi dalok felhozatala megvolt, csak japán változatban. Például a Csendes éj. Az Ó zöld fenyőre 96 pontot adott a gép. Elvileg ez a rendszer amiben aznap voltunk, könnyebben ad 90 feletti pontokat. Kétféle renszer van, az egyikben több a külföldi dal, illetve az animes dalok. Mi aznap ezt választottuk, mert utánanéztem, és ebben volt meg a nyomorultakból több dal, illetve Tarkan is. 3 órát énekeltünk, de tudtuk volna még folytatni. De vacsorára haza kellett érnünk, mert az anyukája étellel készült. Utána már csak vettem egy fürdőt, és korán lefeküdtem, mert azért a busz csak kifárasztott.
Másnap megismerkdetem Yasu barátnőjével is, és megint karaokézni mentünk. Nagyon cuki a barátnője, csinált nekünk dobozos ebédet. Ezúttal úgy vettünk jegyet, hogy korlátlan ideig karaokézhattunk. Végül 7 órán keresztül nyomattuk :D Az italfogyasztás korlátlanul jár a jegyhez, ami nagyon király. Úgyhogy zavartalanul szórakozhattunk, nem volt gondunk az ételre, vagy italra. Vacsorára udont ettem, ami egyfajta tészta. Finom volt. Utána pedig elindultunk haza. Ja azt meg kell jegyeznem, hogy a japán házakban nem divat a központi fűtés. Kis fűtőtestjük van, illetve a kotatsu. Az egy asztal aljára illesztett fűtőberendezés, köré pedig vastag takarót húznak, és alávackolják a lábukat. Nem rossz, de az a hátránya, hogy ha nem alatta van az ember, attól még hideg van. Ezért reggelenként nehezemre esett a jó meleg paplan alól kikelni, pedig általában nem szokott gondom lenni a felkeléssel.
Kotatsu
Másnap ismét hármasban töltöttük a napot, fürdőzni és szaunázni mentünk. Először le kell venni a cipőt, berakni egy szekrénybe, és csak úgy tudtuk megvenni a belépőt. Kicsit feleslegesnek érzem, hogy két kulcsom is lesz így, viszont előnye, hogy nem kell papucs, bennt szőnyeg vagy padló van mindenütt. Először voltam olyan szaunában ahol ruhában kellett lenni. De természetesen nem az utcaiban, adtak váltóruhát, és abból is volt több fajta, hogy mindenki találjon kedvére valót. Érdekes élmény volt. Ami nagyon tetszett, hogy ingyenes volt a víz és a kávé. Úgy látszik a japánok nagyon figyelnek az ingyenes italra. Ezt otthon is bevezethetnék :D Volt egy szauna, ahol a köveken kellett feküdni, az nagyon tetszett. A szaunaszobán kívül pedig pihenőhelyek voltak kialakítva, rengeteg mangával. Aztán elbúcsúztunk Yasutól, mert a fürdő rész külön van a nőknek és a férfiaknak. Illetve a fürdőnél volt hagyományos szauna is. Az itteni szaunákban folyton szól a TV, ami kicsit zavaró, ha pihenni szeretne az ember :D Illetve itt nem volt pihenősarok, ahol lefeküdhet az ember a szauna után. Ez a két dolog, amiben az otthoni jobban tetszik. De amúgy lenne mit tanulnunk tőlük. Vacsorára pedig, hogy folytassuk az izzadást, a csípősségéről híres Taiwani rament ajánlották nekem, merthogy szeretem a csípőset. Mint kiderült, a szokásosnál is csípősebb volt ez alkalommal, úgyhogy nem ettük meg teljesen. Én csak a levéből hagytam meg.
Így kell elképzelni
Taiwan ramen
Következő napon délelőtt otthon pihiztünk, mert délután baráti találkozóra voltunk hivatalosak. Középiskola óta összejár ez a csapat. Útközben felvettünk kettőt közölük, őket Yasu fuvarozta. Megismerkedtem velük, amíg odaértünk. Nagyon jófejek voltak. A változatosság kedvéért ismét karaokézni mentünk :D Vagyis a szobát kibéreltük, de sok éneklés nem történt aznap. Amíg vártuk a többieket, énekeltünk párat. Most a másik rendszerrel is sikerült 90 pontot szereznem, úgyhogy most már nem szólhat senki semmit :D Utána Yasu kártyajátékával játszottunk, amit Franciaországból hozott. Nagyon mókás játék, a lényeg, hogy figyelmesnek és gyorsnak kell lenni. A neve Jungle Speed. Utána gyilkososat játszottunk. Amikor ki kell találni, hogy kik a gyilkosok és kik az ártatlanok. Gondolom, ezt nem kell bemutatni. Végezetül megint énekeltünk kicsit, aztán továbbáltunk egy kínai étterembe, ahová foglalásunk volt. Korlátlan étel is italfogyasztás volt 3000 yenért. Mindenki rendelt valamit, majd középre rakva megosztottuk. Amelyikből enni akartam, vettem belőle egy kicsit. Vittem nekik magyar pálinkát, érdekes volt nézni a fejeket, miközben itták :D Illetve mindenki meglepődött, az 50 fok hallatán. Az itteni sake 10-15 fokos. Azt mondták, hogy most már én is tagja vagyok a csapatuknak, úgyhogy nagyon örültem. Tervezzük, hogy elmegyünk együtt Disneylandre.
A következő napra az volt a terv, hogy elmegyünk a Nagoyai várhoz, aztán egy kávézóba, ahol fel lehet próbálni a kimonót. De az új év miatt mindkettő zárva volt sajnos :( Szerencsére a vízipipázó, az utolsó úticél, még nyitva volt. De ha másnap mentünk volna, már az is bezárt volna :D Aznap csatlakozott hozzánk Yasu egyik barátja, Amein az előző napi bandából. Nagyon rendes, benéztünk egy könyvesboltba, hogy megvegyem a Nyomorultakat japánul, és találtam egy könyvet, ami jól jöhet a szakdogámhoz, és Amein kifizette nekem. Illetve az aznapi ebédet, ami a Nagoya híresség, az angolnából készült étel, és a vízipipát is ők finanszírozták nekem.
Hitsumabushi- angolna
Másnap elnéztük Nagoya nagy piacára, ahol szuvenírt akartam venni az itteni barátoknak. Meg szétnéztünk a boltokban. Aznap is egy híres ételt, a miso szószos rántott húst kóstoltam meg. Nagyon finom volt. Az étterem kertjében, egy újévi hagyományt, a mochidagasztást próbálhatták ki az érdeklődők. A mochi egy rizsből készült, ragacsos édesség. Régen, úgy ahogy itt is csinálták, kalapáccsal készítették, de mai háztartásokban már gép végzi. Yasu anyukájának is van ilyen gépe, és csinált is nekünk mochit vele. Úgyhogy aznap duplán mochiztam. Mert a helyszínen is volt kóstoló. A közelben volt egy szentély, ezért oda is elmentünk. Vettünk mikuji-t, ami olyasmi mint a szerencshozó süti, elmondja, hogy szerencsés vagy balszerencsés leszel e. A szerencsének so fajtája van a legjobb a daikichi. Ilyenem van, a Tokyoi szentélyekből. Ezeket a pénztárcában kell tartani. Kichit húztam, ami a daikichi után következik, ezért megtartottam. Utána ezúttal egy másik vízipipázóba tértünk be, ahol még videojátékozni is lehetett közben. A terv az volt, hogy estére főzök nekik magyar kaját, de volt valami kavar, ezért aznap is Nagoyaban kellett, hogy vacorázzunk. Viszont addig még volt egy kis idő, ezért karaokezni mentünk ismét. Ezalkalommal csak 2 órát, ami édeskevés volt. Vacsorára pedig gyudont ettem. Ez is az udon egyfajta elkészítése szerintem.
Mochi
Miso szószos rántott hús
Elvileg a füst szerencsét hoz. Aznap nagyon szerencsés voltam, ha a vízipipa is számít :P
Szilveszter napján otthon pihentünk, japán műsorokat néztünk és és filmeztünk. Este sushizni ment a család, a már jól ismert futószalagos sushizóba. Éjszaka pedig Yasu elvitt a közeli szentélybe, ahol az új évet ünnepelték. Mindenki kapott egy pohár sakét, illetve egy pohár édes italt, pontosan nem tudom mi volt, kávészerű. Volt egy nagy tűz, ahová az előző évi szerencsehozó kulcstartókat stb kellett beledobni. Mert minden évben újat kell venni, hogy élvezhessék az istenek áldását. Yasu vett nekem is egyet. Illetve aznap is mikujiztunk.A mostani shoukichi volt, ami a legkisebbnek számít. Rajtam múlik, hogy megtartom , de mivel volt már 2 daikichim és egy kichim, ami a következő legjobb, ezért úgy döntöttem megszabadulok tőle, kicsikre nem adok :D Ezért ezt a szentély mellett lévő kötélre kell felkötni, hogy ne érvényesüljön. Utána hazaérve aludtunk. Régóta az első szilveszter, amikor viszonylag korán lefekszek.
Az utolsó nap egy Tokonaméban lévő fürdőbe mentünk. Yasu nagyon szerencsés, 5 percre lakik tőle :D És nem is olyan drága, 800 yen. Viszont itt is ingyenes a víz. De olyan hideg víz jött a csapból, hogy nehéz volt inni. Új év alkalmából mikujit kaptunk a jegy mellé. Ez is daikichi volt :D Itt ugyan volt kialakított pihenőrész a szaunázóknak, de nem külön részen, ezért a medencénél lévő TV odahallatszódótt. De ennyi bajom legyen. Nagyon jól esett a szauna és a fürdők, itt is a szabad levegőn voltak kialakítva a medencék. A benti részen volt egy medence, ahol elektromos áramos masszázs is volt, de megbeszéltük Yasuval, hogy nem nekünk találták ki :D Aznap is miso szószos rántott husit ettem. Egészen délutánig ott pihentünk, aztán dartsozni támadt kedvünk, ezért a már jól ismert karaokebár fele vettük az irányt. Mert a karaoke, a darts és a billiárd egy helységben üzemelt. Várni kellett kicsit, ezért addig benéztünk a szomszédos helységben lévő manga kávézóban. Az italfogyasztás itt is korlátlan, és akár aludhat is az ember itt, 8 órára kb 2000 yen. Olcsóbb, mint egy szálloda, majd babával is tervezek ilyenben megszállni. Amikor úgy éreztük, már eleget vártunk, visszamentünk. A darts még foglalt volt, de a billiárd felszabadult, ezért oda mentünk először. Mindketten elég ügyetlenek vagyunk, de végül Yasu győzött. Utána áttértünk a dartsra, egy hagyományos és egy krikett meccsre. A simán én, a kriketten Yasu győzött. De ha már ott voltunk, csak nem mehettünk úgy haza, hogy nem karaokéztunk :D Úgyhogy az volt az utolsó program aznapra. Otthon pedig hagyományos japán újévi ételekkel készült az anyukája és a nagymamája. Ilyenkor 3 napra megfőznek előre, hogy az új év első 3 napján ne kelljen ezzel bíbelődni. És szép lassan megeszik. Hamar lefeküdtünk, mert 5.30kor kellett kelnünk, hogy időben beérjünk Nagoyába.
Yasu olyan rendes volt, hogy hazafelé is elfuvarozott az állomásig. A kocsiban folytattuk a karaokézást gép nélkül. Elég nekünk ha szól a zene :D Azt mondta, jöjjek majd máskor is. Ha minden jól megy, majd anyáékkal is ellátogatunk Nagoyába.
Tokyoban találkozni akartam a másik japán ismerősömmel, Chitoval. 13.00ra kellett volna, hogy megérkezzen a buszom, de a dugó miatt egy órát késett. Csak azért idegesített, mert megvárakoztattam Chitot. De tudtunk azért találkozni. Utána pedig indult a buszom haza Kamogawába.
Hazafele láttam a Fujit^^
Mozgalmas egy hét volt, nagyon jól szórakoztam, a maradék szünetben pedig tanulok a vizsgákra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése