Karácsonyi hangulatban

Szombat este belevetettük magunkat az éjszakába. Instagramon találtam egy eseményt, ahol karácsonyi diszkót hirdettek. Az utolsó busz 7kor indult  a városba, a buli azonban csak 9től volt meghirdetve. Ezért előtte barátnőm megmutatta a kedvenc pizzázóját és megvacsoráztunk. Tényleg finoman sütnek, hangukatos kis hely. Nem is volt onnan messze a bár ahová mentünk. Viszont megtalálni nem volt egyszerű. A GPS szerint megérleztünk, azonban nem láttuk sehol kiírva a bár nevét. Aztán megkerültük az épületet és megtaláltuk. Amíg vártuk, hogy kinyisson szétnéztünk a környéken. Több kocsma is volt itt egy helyen, ajtókkal elválasztva egymástól. Nyitásra átmentünk a helyszínre. A buli épp éledezett, barátnőmmel csatlakoztuk az akkor még magányosan táncoló sráchoz. Majd megjöttek a többiek is. Mindenki nagyon keményen nyomta a táncot, mi kevésbé voltunk ügyesek. De jófejek voltak. Volt egy lány aki annyira beleélte magát, hogy a felsőjét ledobva melltartóban táncolt. o.o Méghogy a japánok szégyenlősek.

A kolinak is van karácsonyfája^^

Ez is az egyik kocsma

Ivós játékot is játszottunk. Volt egy krokodil és a fogait kellett egyenként lenyomni. Akinél becsukódott a szája, annak innia kellett :D Illetve pörgetős játék is volt. Akire mutatott a nyíl, az kortyolt. A DJ nagyon szeretheti a reggae-t mert majdnem egész este az ment. De lejátszották az All I want for christmas for you-t is, úgyhogy panaszra nem volt okunk. Sokáig nem maradtunk, éjfél körül indultunk haza taxival, mert az egyik lány elfáradt. Én szívesen maradtam volna még. De mondták, hogy lesz jövő hónapban is, úgyhogy majd legközelebb  még többet táncolok :D 

A krokodil 

Kemények a srácok

Másnap reggel szintén hivatalosak voltunk egy karácsonyi bulira. 10kor kezdődött, úgyhogy 8kor keltem, hogy időben elkészüljek. De tudtam aludni eleget. Mikor megérkeztünk, leraktuk az 1000 yen értékű ajándékokat mindet egy helyre. Ezt később bingoval sorsoltuk ki. Akinek kigyűlt, választhatott egy tetsző csomagolású ajándékot. A gyerekek székfoglalót is játszottak. A szervezet énekkara is fellépett karácsonyi dalokkal. Ebédre pedig svédasztal volt, sok finomsággal. Még pulyka és disznófej is volt :D Finomak voltak az ételek. Evés közben pedig beszélgettünk és ismerkedtünk a körülöttünk ülőkkel. Az én ajándékomat pont a melletem ülő néni választotta. Örültem, hogy egy külföldi kapta meg, mert Magyarországgal kapcsolatos ajándékokat raktam bele. Amikor végeztünk, közösen elpakoltunk és feltakarítottuk a helyet. Hazafele benéztünk meg a kedvenc turkálómba. Illetve több boltnál is megálltunk.

Teaválogatást kaptam

Hétvégére krumplis tésztát csináltam. Ez az első étel, aminek olyan íze van, amilyennek otthon is lennie kell. :D Már hiányoltam a gyümölcsöt, így amikor megláttam ezt a gyümölcskosarat 400 yenért megvettem :D 200 yent nem adok egy darab almáért stb de ez megérte.

Saját mini karácsonyfám is van :D 

Kedden megyek Nagoyába, egy hétig leszek Yasu barátomnál. Már várom^^

Sziasztok

14.hét

Szerdán elvitt minket Tanár úr egy étterembe. Itt szokás év vége felé egy ivászatot tartani, ahol értékelik az elmúlt évet. Amikor ezt mesélte órán, mi is kedvet kaptunk hozzá, és megígérte, hogy elvisz minket. De sajnos ő  csak alkoholmentes sört ihatott, mert kocsival volt. Chibában lakik, innen 2 órányira. Van rá lehetőség, hogy itt aludjanak a tanárok a kollégoumban, de sajnos aznapra beteltek a helyek. Az egyik srác pedig csak Cola-zott, mert még "csak" 18 éves. Igen, ugyanis itt 20 év a korhatár. 2 óra erejéig azt ittunk amit szerettünk volna. De csak 3 pohárral fogyasztottam, ismertek lassan iszom és eszem :'D Ha már a kajáról van szó, finom volt az is. Mindenki választott magának egy szimpatikus ételt, középre raktuk és megosztottuk. Volt carbonara, pizza, rántott csirke stb. a terítéken. Végül pedig ettem egy macha-s sütit. Taxival mentünk haza, mert esett az eső és nem volt kedvünk megázni.

Ezzel a békával kellett jelezni, ha rendelni szeretnénk valamit

Pénteken ismét teaklubboztam, csak most a tanárnő házában tartottuk. Mert van neki rendesen kialakítva benne egy szoba ennek szentelve. Nem jó ám egy sima szoba hozzá. Mi a koliban hely híján csak odaképzeljük a tolóajtót és egyéb kellékeket, de mégis csak jobb, ha van. Mielőtt beléptünk a teaszobába, le kellett vennünk az ékszereket. Ugyanis ezt eredetileg kimonoban tartották, amihez nem hordanak ékszert. Illetve meghajlásnál stb. zavar a csörgő hangja. Ezzel magyarázta a tanárnő. Ha lehet fehér zoknit kell hozzá felvenni. De mivel ezt csak utána közölték velem, így nem tudtam róla, és a fekete zoknim kivirított a sok fehér között :D Mire mindenki elpróbálta egyszer a szertarást, eltelt 3 óra. Tanárnő azt mondta, csak akkor üljünk a sarkunkon, mikor üdvözöljük egymást, utána ülhetünk kényelmesen. De azt is mondta, hogy idővel hozzá lehet szokni, hogy végig bírja az ember. Ezért próbáltam magam szoktatni hozzá, és egész jól ment. Megtaláltam, hogy zsibbad el kevésbé a lábam. Aztán mikor már nem bírtam tovább, visszaültem kényelmesen. Legközelebb már csak januárban lesz foglalkozás, de akkor viszont én is megtanulhatom a koreográfiát :D Tanárnő akart nekem kölcsönbe adni egy kimonot, de túl magas vagyok az övéihez. Nem tudom miért baj az, ha nem ér le a földig. De biztos van rá valami magyarázat.

A biciklim furcsán ugratott, amikor bevásárolni mentem vele. Mikor megmutattam a menedzsernek, kiderült hogy a külső gumija tönkrement. Úgyhogy addig kaptam egy kölcsönbiciklit amíg helyrehozza, cuki rózsaszín.

Vasárnap délután ellátogattam egy külföldieknek tartott beszélgetős kávézásra. Ez is a mellettünk lévő Learning Center nevű helyen volt megtartva. Ne kérdezzétek mért így hívják, mert igazából ez is egy kollégium. Itt van saját konyha, és ebéd is jár az itt lakóknak. Illetve nem csak zuhanyzók vannak, hanem rendes japán stílusú fürdő. De persze pont ezért drágább is a havi bérlete.  Az ingázó tanárok is itt szoktak megszállni. De régen ez hotel volt, idén áprilistól nevezték ki kollégiumnak. Ennek a helynek van olyan szobája, amit ki lehet bérelni. És ezt bérelték ki most erre az eseményre. Egy asztalnál 4en ültünk, külföldiek és japánok vegyesen. A mostani alkalom témája a vészhelyzetek volt. Bemutatták mit érdemes összepakolni, ha evakuálni kell tájfun vagy földrengés miatt. Aztán kötetlenül beszélgettünk mindenféléről. Volt egy papír, amin pár kérdés volt feltéve. Milyen eseményeken vennék részt szívesen, honnan informálódóm stb. Ezt a végén minden csapat felolvasta. Beléptem a csoportba, aki szervezte ezt az eseményt. A Kamogawa International Relations Assembly, röviden KIRA-ba. Sok embert megismertem. Az egyik bácsi mondta, hogy látta a hastáncomat a fesztiválon, és nagyon tetszett neki. Ő tervezte a karácsonyi buli plakátját, amire jövőhéten megyünk.

Jövö héten karácsonyi buli, utána való héten pedig csak keddig van tanítás, utána megyek Nagoyába. Már várom^^

3 hónapja kinn

Nem unatkozom az utóbbi időben. Pénteken végre eljutottunk a teaszertartásos klubba. Eddig óránk volt az időpontjában, de mivel már 4. negyedben vagyunk, így felszabadult. A teaszertartáson mindennek megva a koreográfiája, hányat lépj melyik lábbal stb. De mindennek megvan a jelentése. Mi egyenlőre csak azt tanultuk meg, hogy hogy kell elfogadni a teát, ha megkínálnak. Mikor megkapod a csészét, 180 fokban el kell forgatni, hogy a csésze arca a házigazda felé nézzen. Ha magad fele iszod meg, nagyon nagy udvariatlanság. Nagyon érdekes volt, jövő héten a tanárnő házában lesz megtartva a klubtevékenység. Nem csináltam sajnos képet, de hátha legközelebb tudok.

Szombaton egy tanulmányi kiránduláson voltunk, amit egy utazási iroda szervezett nekünk. Le kell írni az élményeinket egy fogalmazás formájában, de amúgy teljesen ingyenes volt. Minamiboso környékén néztük meg a látványosságokat. Először mandarint mentünk szüretelni. Sose láttam még mandarin ültetvényt, nagyon érdekes látvány volt. Annyit szedhettünk, amennyit meg bírtunk enni, de mivel szűkös volt az időnk, csak 3at tudtam enni. De finom volt. A következő állomás egy bálnafeldogozó üzem volt. Elmondták, hogy régen amikor még nem volt húsimport, muszáj voltak a bálnát megenni, mert a húsa sok embernek volt elég, és hogy minden részét felhasználták. Meg is kóstolhattuk, aki szerette volna. Én is megkóstoltam, mert kétlem, hogy lesz máskor lehetőségem erre. Aztán mindenkivel együtt közösen készítettük el az ebédet. Ugyanis lehetőségünk volt kipróbálni, hogyan készül a sushi. Most már tudom, hogy kell virág mintát kirakni rizsből és zöldségekből. Jól szórakoztunk. És finom volt, amikor elkészült. Ebéd után meglátogattunk egy bálnával kapcsolatos múzeumot. Bálnás képek, ruhák és egyéb cikkek voltak kiállítva. A következő állomás a főzés istenének temploma volt.  Elmesélték, hogy a szakácsok ide hozzák az elcsorbult késeiket, hogy megköszönjék nekik a szolgálatot. Amikor meséltem a koli menedzserének, aki régen szakávs volt, mondta, hogy bizony ő is járt már itt. Az utolsónak pedig egy világítótornyot látogattunk meg. Mellette pedig egy múzeum üzemelt, a világitótornyokról. A túra végével visszavettük az irányt Kamogawába. Másnap szavalóverseny volt, úgyhogy mindenki nagyban gyakorolta a szövegét a buszban. Egész nap esett az eső. Útközben valaki elvitte az esernyőm, de a túra végére sikerült visszaszereznem az eredetit. Az itteni buszok nagyon hasznosak. Középen van mindenütt egy lehajtható plusz ülés, de ha nincs rá szükség simán el lehet férni mellette. Ilyet otthonra is szeretnék :D

Vasárnap Tateyamába utaztunk megmérettetni magunkat. Az úton odafele megújult a szövegem mert kicsit átírtam és a buszon tudtam tanárnőnek megmutatni. Ezért ott szerkesztettünk rajta. De sikeresen megjegyeztem az új verziót, cserébe elfelejtettem az eredetiből egy mondatot. Amíg ki nem nyitották nekünk a termet, kinnt várakoztunk és gyakoroltunk. Majd lepakoltunk, volt egy mikrofonpróba és megvendégeltek minket ebéddel. Utána még pont annyi időnk volt, hogy egyszer elpróbáljuk a szöveget aztán kezdődött is élesben.  Hatodik voltam, ami tökéletesen megfelelt nekem. Nem akartam nagyon az elején lenni. De nem is én lennék, ha nem hagytam le volna megint a meghajlást :D Ez már szerintem hagyomány lesz. De nagyon izgultam, azért volt. Mindenesetre a végén már meghajoltam. Amikor mindenki szerepelt volt egy negyedórás szünet amíg összesítették a közönség által leadott szavazatokat. Addig egy műsorral szórakoztattak minket. Utána pedig jött a díjátadó. Aki nem kapott semmilyen helyezést, annak is adtak egy ajándékcsomagot rizzsel és 3000 yenes ajándékutalvánnyal.  Én szerintem a Nyomorultakat fogom megvenni japánul. Merthogy nemcsak a boltokban lehet felhasználni, hanem akár benzinkúton vagy könyvesboltban is.  Nem erősségem az érzelmek semmilyen formája, ezért számítottam rá, hogy nem én fogok nyerni. Vacsorával is készültek, amin meglpődtem. De addigra már nagyon éhes voltam, úgyhogy jól esett. Találkoztam egy másik egyetemről egy másik magyarral. Meglepett :D Hirtelen nem jöttek a számra a magyar szavak, mert mindenkivel japánul szoktam beszélni :D Utána már csak visszavonatoztunk Kamogawába.

                


A következő hétvége is mozgalmas lesz, tartsatok velem^^