Nem unatkozom az utóbbi időben. Pénteken végre eljutottunk a teaszertartásos klubba. Eddig óránk volt az időpontjában, de mivel már 4. negyedben vagyunk, így felszabadult. A teaszertartáson mindennek megva a koreográfiája, hányat lépj melyik lábbal stb. De mindennek megvan a jelentése. Mi egyenlőre csak azt tanultuk meg, hogy hogy kell elfogadni a teát, ha megkínálnak. Mikor megkapod a csészét, 180 fokban el kell forgatni, hogy a csésze arca a házigazda felé nézzen. Ha magad fele iszod meg, nagyon nagy udvariatlanság. Nagyon érdekes volt, jövő héten a tanárnő házában lesz megtartva a klubtevékenység. Nem csináltam sajnos képet, de hátha legközelebb tudok.
Szombaton egy tanulmányi kiránduláson voltunk, amit egy utazási iroda szervezett nekünk. Le kell írni az élményeinket egy fogalmazás formájában, de amúgy teljesen ingyenes volt. Minamiboso környékén néztük meg a látványosságokat. Először mandarint mentünk szüretelni. Sose láttam még mandarin ültetvényt, nagyon érdekes látvány volt. Annyit szedhettünk, amennyit meg bírtunk enni, de mivel szűkös volt az időnk, csak 3at tudtam enni. De finom volt. A következő állomás egy bálnafeldogozó üzem volt. Elmondták, hogy régen amikor még nem volt húsimport, muszáj voltak a bálnát megenni, mert a húsa sok embernek volt elég, és hogy minden részét felhasználták. Meg is kóstolhattuk, aki szerette volna. Én is megkóstoltam, mert kétlem, hogy lesz máskor lehetőségem erre. Aztán mindenkivel együtt közösen készítettük el az ebédet. Ugyanis lehetőségünk volt kipróbálni, hogyan készül a sushi. Most már tudom, hogy kell virág mintát kirakni rizsből és zöldségekből. Jól szórakoztunk. És finom volt, amikor elkészült. Ebéd után meglátogattunk egy bálnával kapcsolatos múzeumot. Bálnás képek, ruhák és egyéb cikkek voltak kiállítva. A következő állomás a főzés istenének temploma volt. Elmesélték, hogy a szakácsok ide hozzák az elcsorbult késeiket, hogy megköszönjék nekik a szolgálatot. Amikor meséltem a koli menedzserének, aki régen szakávs volt, mondta, hogy bizony ő is járt már itt. Az utolsónak pedig egy világítótornyot látogattunk meg. Mellette pedig egy múzeum üzemelt, a világitótornyokról. A túra végével visszavettük az irányt Kamogawába. Másnap szavalóverseny volt, úgyhogy mindenki nagyban gyakorolta a szövegét a buszban. Egész nap esett az eső. Útközben valaki elvitte az esernyőm, de a túra végére sikerült visszaszereznem az eredetit. Az itteni buszok nagyon hasznosak. Középen van mindenütt egy lehajtható plusz ülés, de ha nincs rá szükség simán el lehet férni mellette. Ilyet otthonra is szeretnék :D
Vasárnap Tateyamába utaztunk megmérettetni magunkat. Az úton odafele megújult a szövegem mert kicsit átírtam és a buszon tudtam tanárnőnek megmutatni. Ezért ott szerkesztettünk rajta. De sikeresen megjegyeztem az új verziót, cserébe elfelejtettem az eredetiből egy mondatot. Amíg ki nem nyitották nekünk a termet, kinnt várakoztunk és gyakoroltunk. Majd lepakoltunk, volt egy mikrofonpróba és megvendégeltek minket ebéddel. Utána még pont annyi időnk volt, hogy egyszer elpróbáljuk a szöveget aztán kezdődött is élesben. Hatodik voltam, ami tökéletesen megfelelt nekem. Nem akartam nagyon az elején lenni. De nem is én lennék, ha nem hagytam le volna megint a meghajlást :D Ez már szerintem hagyomány lesz. De nagyon izgultam, azért volt. Mindenesetre a végén már meghajoltam. Amikor mindenki szerepelt volt egy negyedórás szünet amíg összesítették a közönség által leadott szavazatokat. Addig egy műsorral szórakoztattak minket. Utána pedig jött a díjátadó. Aki nem kapott semmilyen helyezést, annak is adtak egy ajándékcsomagot rizzsel és 3000 yenes ajándékutalvánnyal. Én szerintem a Nyomorultakat fogom megvenni japánul. Merthogy nemcsak a boltokban lehet felhasználni, hanem akár benzinkúton vagy könyvesboltban is. Nem erősségem az érzelmek semmilyen formája, ezért számítottam rá, hogy nem én fogok nyerni. Vacsorával is készültek, amin meglpődtem. De addigra már nagyon éhes voltam, úgyhogy jól esett. Találkoztam egy másik egyetemről egy másik magyarral. Meglepett :D Hirtelen nem jöttek a számra a magyar szavak, mert mindenkivel japánul szoktam beszélni :D Utána már csak visszavonatoztunk Kamogawába.
A következő hétvége is mozgalmas lesz, tartsatok velem^^
Szombaton egy tanulmányi kiránduláson voltunk, amit egy utazási iroda szervezett nekünk. Le kell írni az élményeinket egy fogalmazás formájában, de amúgy teljesen ingyenes volt. Minamiboso környékén néztük meg a látványosságokat. Először mandarint mentünk szüretelni. Sose láttam még mandarin ültetvényt, nagyon érdekes látvány volt. Annyit szedhettünk, amennyit meg bírtunk enni, de mivel szűkös volt az időnk, csak 3at tudtam enni. De finom volt. A következő állomás egy bálnafeldogozó üzem volt. Elmondták, hogy régen amikor még nem volt húsimport, muszáj voltak a bálnát megenni, mert a húsa sok embernek volt elég, és hogy minden részét felhasználták. Meg is kóstolhattuk, aki szerette volna. Én is megkóstoltam, mert kétlem, hogy lesz máskor lehetőségem erre. Aztán mindenkivel együtt közösen készítettük el az ebédet. Ugyanis lehetőségünk volt kipróbálni, hogyan készül a sushi. Most már tudom, hogy kell virág mintát kirakni rizsből és zöldségekből. Jól szórakoztunk. És finom volt, amikor elkészült. Ebéd után meglátogattunk egy bálnával kapcsolatos múzeumot. Bálnás képek, ruhák és egyéb cikkek voltak kiállítva. A következő állomás a főzés istenének temploma volt. Elmesélték, hogy a szakácsok ide hozzák az elcsorbult késeiket, hogy megköszönjék nekik a szolgálatot. Amikor meséltem a koli menedzserének, aki régen szakávs volt, mondta, hogy bizony ő is járt már itt. Az utolsónak pedig egy világítótornyot látogattunk meg. Mellette pedig egy múzeum üzemelt, a világitótornyokról. A túra végével visszavettük az irányt Kamogawába. Másnap szavalóverseny volt, úgyhogy mindenki nagyban gyakorolta a szövegét a buszban. Egész nap esett az eső. Útközben valaki elvitte az esernyőm, de a túra végére sikerült visszaszereznem az eredetit. Az itteni buszok nagyon hasznosak. Középen van mindenütt egy lehajtható plusz ülés, de ha nincs rá szükség simán el lehet férni mellette. Ilyet otthonra is szeretnék :D
Vasárnap Tateyamába utaztunk megmérettetni magunkat. Az úton odafele megújult a szövegem mert kicsit átírtam és a buszon tudtam tanárnőnek megmutatni. Ezért ott szerkesztettünk rajta. De sikeresen megjegyeztem az új verziót, cserébe elfelejtettem az eredetiből egy mondatot. Amíg ki nem nyitották nekünk a termet, kinnt várakoztunk és gyakoroltunk. Majd lepakoltunk, volt egy mikrofonpróba és megvendégeltek minket ebéddel. Utána még pont annyi időnk volt, hogy egyszer elpróbáljuk a szöveget aztán kezdődött is élesben. Hatodik voltam, ami tökéletesen megfelelt nekem. Nem akartam nagyon az elején lenni. De nem is én lennék, ha nem hagytam le volna megint a meghajlást :D Ez már szerintem hagyomány lesz. De nagyon izgultam, azért volt. Mindenesetre a végén már meghajoltam. Amikor mindenki szerepelt volt egy negyedórás szünet amíg összesítették a közönség által leadott szavazatokat. Addig egy műsorral szórakoztattak minket. Utána pedig jött a díjátadó. Aki nem kapott semmilyen helyezést, annak is adtak egy ajándékcsomagot rizzsel és 3000 yenes ajándékutalvánnyal. Én szerintem a Nyomorultakat fogom megvenni japánul. Merthogy nemcsak a boltokban lehet felhasználni, hanem akár benzinkúton vagy könyvesboltban is. Nem erősségem az érzelmek semmilyen formája, ezért számítottam rá, hogy nem én fogok nyerni. Vacsorával is készültek, amin meglpődtem. De addigra már nagyon éhes voltam, úgyhogy jól esett. Találkoztam egy másik egyetemről egy másik magyarral. Meglepett :D Hirtelen nem jöttek a számra a magyar szavak, mert mindenkivel japánul szoktam beszélni :D Utána már csak visszavonatoztunk Kamogawába.
A következő hétvége is mozgalmas lesz, tartsatok velem^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése