Szerdán elvitt minket Tanár úr egy étterembe. Itt szokás év vége felé egy ivászatot tartani, ahol értékelik az elmúlt évet. Amikor ezt mesélte órán, mi is kedvet kaptunk hozzá, és megígérte, hogy elvisz minket. De sajnos ő csak alkoholmentes sört ihatott, mert kocsival volt. Chibában lakik, innen 2 órányira. Van rá lehetőség, hogy itt aludjanak a tanárok a kollégoumban, de sajnos aznapra beteltek a helyek. Az egyik srác pedig csak Cola-zott, mert még "csak" 18 éves. Igen, ugyanis itt 20 év a korhatár. 2 óra erejéig azt ittunk amit szerettünk volna. De csak 3 pohárral fogyasztottam, ismertek lassan iszom és eszem :'D Ha már a kajáról van szó, finom volt az is. Mindenki választott magának egy szimpatikus ételt, középre raktuk és megosztottuk. Volt carbonara, pizza, rántott csirke stb. a terítéken. Végül pedig ettem egy macha-s sütit. Taxival mentünk haza, mert esett az eső és nem volt kedvünk megázni.
Pénteken ismét teaklubboztam, csak most a tanárnő házában tartottuk. Mert van neki rendesen kialakítva benne egy szoba ennek szentelve. Nem jó ám egy sima szoba hozzá. Mi a koliban hely híján csak odaképzeljük a tolóajtót és egyéb kellékeket, de mégis csak jobb, ha van. Mielőtt beléptünk a teaszobába, le kellett vennünk az ékszereket. Ugyanis ezt eredetileg kimonoban tartották, amihez nem hordanak ékszert. Illetve meghajlásnál stb. zavar a csörgő hangja. Ezzel magyarázta a tanárnő. Ha lehet fehér zoknit kell hozzá felvenni. De mivel ezt csak utána közölték velem, így nem tudtam róla, és a fekete zoknim kivirított a sok fehér között :D Mire mindenki elpróbálta egyszer a szertarást, eltelt 3 óra. Tanárnő azt mondta, csak akkor üljünk a sarkunkon, mikor üdvözöljük egymást, utána ülhetünk kényelmesen. De azt is mondta, hogy idővel hozzá lehet szokni, hogy végig bírja az ember. Ezért próbáltam magam szoktatni hozzá, és egész jól ment. Megtaláltam, hogy zsibbad el kevésbé a lábam. Aztán mikor már nem bírtam tovább, visszaültem kényelmesen. Legközelebb már csak januárban lesz foglalkozás, de akkor viszont én is megtanulhatom a koreográfiát :D Tanárnő akart nekem kölcsönbe adni egy kimonot, de túl magas vagyok az övéihez. Nem tudom miért baj az, ha nem ér le a földig. De biztos van rá valami magyarázat.
A biciklim furcsán ugratott, amikor bevásárolni mentem vele. Mikor megmutattam a menedzsernek, kiderült hogy a külső gumija tönkrement. Úgyhogy addig kaptam egy kölcsönbiciklit amíg helyrehozza, cuki rózsaszín.
Vasárnap délután ellátogattam egy külföldieknek tartott beszélgetős kávézásra. Ez is a mellettünk lévő Learning Center nevű helyen volt megtartva. Ne kérdezzétek mért így hívják, mert igazából ez is egy kollégium. Itt van saját konyha, és ebéd is jár az itt lakóknak. Illetve nem csak zuhanyzók vannak, hanem rendes japán stílusú fürdő. De persze pont ezért drágább is a havi bérlete. Az ingázó tanárok is itt szoktak megszállni. De régen ez hotel volt, idén áprilistól nevezték ki kollégiumnak. Ennek a helynek van olyan szobája, amit ki lehet bérelni. És ezt bérelték ki most erre az eseményre. Egy asztalnál 4en ültünk, külföldiek és japánok vegyesen. A mostani alkalom témája a vészhelyzetek volt. Bemutatták mit érdemes összepakolni, ha evakuálni kell tájfun vagy földrengés miatt. Aztán kötetlenül beszélgettünk mindenféléről. Volt egy papír, amin pár kérdés volt feltéve. Milyen eseményeken vennék részt szívesen, honnan informálódóm stb. Ezt a végén minden csapat felolvasta. Beléptem a csoportba, aki szervezte ezt az eseményt. A Kamogawa International Relations Assembly, röviden KIRA-ba. Sok embert megismertem. Az egyik bácsi mondta, hogy látta a hastáncomat a fesztiválon, és nagyon tetszett neki. Ő tervezte a karácsonyi buli plakátját, amire jövőhéten megyünk.
Ezzel a békával kellett jelezni, ha rendelni szeretnénk valamit
Pénteken ismét teaklubboztam, csak most a tanárnő házában tartottuk. Mert van neki rendesen kialakítva benne egy szoba ennek szentelve. Nem jó ám egy sima szoba hozzá. Mi a koliban hely híján csak odaképzeljük a tolóajtót és egyéb kellékeket, de mégis csak jobb, ha van. Mielőtt beléptünk a teaszobába, le kellett vennünk az ékszereket. Ugyanis ezt eredetileg kimonoban tartották, amihez nem hordanak ékszert. Illetve meghajlásnál stb. zavar a csörgő hangja. Ezzel magyarázta a tanárnő. Ha lehet fehér zoknit kell hozzá felvenni. De mivel ezt csak utána közölték velem, így nem tudtam róla, és a fekete zoknim kivirított a sok fehér között :D Mire mindenki elpróbálta egyszer a szertarást, eltelt 3 óra. Tanárnő azt mondta, csak akkor üljünk a sarkunkon, mikor üdvözöljük egymást, utána ülhetünk kényelmesen. De azt is mondta, hogy idővel hozzá lehet szokni, hogy végig bírja az ember. Ezért próbáltam magam szoktatni hozzá, és egész jól ment. Megtaláltam, hogy zsibbad el kevésbé a lábam. Aztán mikor már nem bírtam tovább, visszaültem kényelmesen. Legközelebb már csak januárban lesz foglalkozás, de akkor viszont én is megtanulhatom a koreográfiát :D Tanárnő akart nekem kölcsönbe adni egy kimonot, de túl magas vagyok az övéihez. Nem tudom miért baj az, ha nem ér le a földig. De biztos van rá valami magyarázat.
A biciklim furcsán ugratott, amikor bevásárolni mentem vele. Mikor megmutattam a menedzsernek, kiderült hogy a külső gumija tönkrement. Úgyhogy addig kaptam egy kölcsönbiciklit amíg helyrehozza, cuki rózsaszín.
Vasárnap délután ellátogattam egy külföldieknek tartott beszélgetős kávézásra. Ez is a mellettünk lévő Learning Center nevű helyen volt megtartva. Ne kérdezzétek mért így hívják, mert igazából ez is egy kollégium. Itt van saját konyha, és ebéd is jár az itt lakóknak. Illetve nem csak zuhanyzók vannak, hanem rendes japán stílusú fürdő. De persze pont ezért drágább is a havi bérlete. Az ingázó tanárok is itt szoktak megszállni. De régen ez hotel volt, idén áprilistól nevezték ki kollégiumnak. Ennek a helynek van olyan szobája, amit ki lehet bérelni. És ezt bérelték ki most erre az eseményre. Egy asztalnál 4en ültünk, külföldiek és japánok vegyesen. A mostani alkalom témája a vészhelyzetek volt. Bemutatták mit érdemes összepakolni, ha evakuálni kell tájfun vagy földrengés miatt. Aztán kötetlenül beszélgettünk mindenféléről. Volt egy papír, amin pár kérdés volt feltéve. Milyen eseményeken vennék részt szívesen, honnan informálódóm stb. Ezt a végén minden csapat felolvasta. Beléptem a csoportba, aki szervezte ezt az eseményt. A Kamogawa International Relations Assembly, röviden KIRA-ba. Sok embert megismertem. Az egyik bácsi mondta, hogy látta a hastáncomat a fesztiválon, és nagyon tetszett neki. Ő tervezte a karácsonyi buli plakátját, amire jövőhéten megyünk.
Jövö héten karácsonyi buli, utána való héten pedig csak keddig van tanítás, utána megyek Nagoyába. Már várom^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése