Suli fesztivál ismét

Szerdán onsenbe mentünk volna, de szokásához híven ez is zárva volt :D De helyette elmentünk meglátogatni a bácsinak a lakhelyét, aki alapította a Mizuta ösztöndíjat. Mikio Mizutának hívják. Az ő háza hagyományos japán ház, ma múzeumként üzemel. Aztán elmentünk onnan nem messze egy tehénmúzeumba. A tehéntartással kapcsolatban voltak elhelyezve tárgyak.

Kérdeztem Tanár Úrat, hogy hol van a lila tehén, de nem értette :D Japánban nincs Milka :( 

Ha kezet fogtál vele múúzott. De nekem nem akart az istenérrt se működni. De nem adtam fel és végü sikerült :D

Ez a kis szerkezett rezgett és sípolt, ha elkészült a rendelésem. Menő. 

Pénteken órára nem mentünk be, mert a magyar kiállításra rendeztük be a termet, reggel 11től, este 5ig. Inni elfelejtettem, ezért nap végére nagyon fájt a fejem. De amúgy jól sikerült. Másnap 9.30kor indultunk az iskolába. De főzni csak 11 után tudtunk csak, mert addig nem állították fel a sátrat. Ja, amúgy egész nap esett az eső :( Úgyhogy nyugisan telt a nap, de azért jöttek látogatók a sátrunkhoz. 1kor énekpróbám volt a többiekkel, aztán siettem vissza főzni. 14.20kor pedig élesben ment a fellépés. Népviseletben énekeltem magyar, angol, japán és cseh dalokat. Aztán 2 percem volt átöltözni hastáncruhába, hogy előadjam itt is  a táncom. De sikerült, mert a népruha alatt elfért :'D A hastáncban most nem rontottam, ha csak azt annak nem vesszük, hogy egyszer probléma volt a zenével. De már előtte megfogadtam magamban, hogy nem állok le semiképp. Aztán megoldódott, és végül jól sikerült. Az éneklésnél azért izgultam és egyszer később léptem be mint kellett volna :D Tanár Úr felvett mindent. Nem engedi feltölteni a hastáncot, mert túl nagy fájl. De ha valaki kíváncsi rá, írjon is elküldöm a linket.

Vasárnap pedig karaokézni mentünk. Nagyon sokat énekeltem, azt hittem nem lesz másnap hangom de semmi bajom nem volt. Teljesült egy nagy álmom, hogy Nyomorulakat énekelhettem karaoken. De legközelebb a japán verziót is ki akarom próbálni, mert most csak az angolt találtam meg. Elénekeltük kb az összes Abba és Queen dalt :D Meg természetesen japánul is énekeltük.

KFC-s csirkét próbáltam utánozni. Finom lett, a séf ismerősöm is megdícsérte :D


Most ennyi, vasárnap JLPT nyelvvizsga, szorítsatok^^

10.hét : Új ismerősök

A cím kicsit félrevezető. Akikről szó lesz, már korábban is ismertem őket, de ezen a héten kerültem közelebbi viszonyba velük. Az első egy kínai srác a japán óráról. Együtt mentünk a könyvtárba az óra utáni lyukas órában és sokmindenről beszélgettünk. Mondta, hogy szokott beszélgetni a koli menedzserével, de ő az egyetlen aki ezt megteszi. A menedzser pedig unatkozik amikor nincs mit csinálnia. Ezért aznap mentem vele én is, hogy beszélgessünk vele. Korábban is váltottunk pár szót, amikor anyáéktól megjött a nagy csomagnyi édesség :D Mert ha csomagunk van, tőle kell elkérnünk. Úgyhogy tudtam, hogy jó fej. Vele is sokat beszélgettünk mindenféléről. Az este végén pedig meghívott minket mekizni. Elkocsikáztunk, megrendeltük majd a koliban megettük. Másnap akartam neki vinni csokit, de nem dolgozott aznap. Ezért az azt követő nap mentünk  a sráccal meglátogatni. Odadtam a csokit, ő pedig házíkészítésű kenyérrel várt minket :) Mert megígérte, hogy majd csinál nekünk. Mazsolás kenyér, fini volt. Aznap is sokmindent megtárgyaltunk. Van a koli mellett egy tanulási központ nevű létesítmény, tantermekkel meg egy konferencia terem is van. Ezeket is megmutatta a menedzser, és sajnálkozva mondta, hogy senki nem használja őket. Azt mondta, hogy ha akarom valamikor használni bármelyiket, csak szóljak neki. Úgyhogy megvan hol fogom gyakorolni a hastáncot, mert kinnt azért hideg van hozzá, meg ma is esik az eső :D

                                             A suli kabalái :)

                         Házi készítésű kenyér. Nagyon finom.

Hétvégén tepsis csirkét csináltam, már 2 hétvége óta nem otthon ettem, és hiányzott a magyar konyha. Hát az itteni sütő hagy némi kivetnivalót maga után. Egyrészt nagyon kicsi, másrészt inkább grillezésre jó. A menedzsertől megtudtam, hoy itt nem divat a rendes sütő, nem nagyon használják. Szomorú. Ja mert a menedzsernek volt egy étterme, mielőtt itt dolgozott volna. Rendesen szakácsiskolába járt. De megvágtam az ujjam elég rendesen, ezért aznap is meglátogattam a menedzsert, gondoltam ő biztos tud rá valamit adni. És tényleg szépen ellátta a sebem. Vittem neki egy adag tepsis csirkét, mert érdeklik a világ ízei. Hát az otthoni tepsis csirkémből szívesebben adtam volna, az jobban sikerült, de azért ez se volt rossz. Aznap is beszélgettünk kicsit a magyar és japán konyha különbségeiről meg  a japán emberekről. Vasárnap egész nap tanultam, mert a szombati napból kimaradt a seb miatt. Ugyanis a mai nap vizsgázok marketingből, szorítsatok^^ Az a kis idő volt a kivétel, amikor a thai barátnőm szólt, hogy csinált kaját, és engem is szívesen vendégül lát a konyhában. Sült banán volt a menü, nagyon fini. Este pedig elmentünk egy étterembe, ahol az asztal közepén volt egy kis grill tűzhely és magadnak süthetted a húst, amit rendeltél. 3000 yenért annyit ehettünk amennyi belénkfért. Azaz 90 percig. Ennyi időnk volt, hogy jól lakjunk. De már előtte elértük ezt a célt :D Sokféle szószos husit kipróbáltunk, illetve vajas kukoricát is ettünk bőven. Sőt egy algalevest is ettem, meg cézársalátát is rendeltem. Szóval elvoltunk :D Hazafelé már gyalog mentünk. Estefelé már eléggé hideg van.

                                                                         

Itt olyan furcsa a paradicsom belseje :D 

Egyenlőre ennyi, folyt. köv. legközelebb^^ 

Tokiói kaland

Nem tartózkodtam sokáig Kamogawában, ugyanis a hétvégére megint elutaztam, Tokyoba a barátnőmhöz, aki egy fél évig volt nálunk cserediák. Reggel indult a busz, sikeresen megérkeztem. Viszont nem én lettem volna, ha nem tévedtem volna el legalább egyszer :D Azt mondta, ott fog várni, ahol leszállok a buszról, de végül nem ott várt. A jegypénztárhoz kellett volna eljutnom, de nem sikerült így inkább megálltam és odajött hozzám. 

Először Akihabarába mentünk. Megnéztünk 2 szentélyt, megtanította, hogy mi a szokás a szentélybe lépéskor. Először balkezünket megmossuk, majd a jobbat és a szánkat is megtisztítjuk. Aztán pénzt dobunk a szentélybe, kétszer meghajolunk, tapsolunk kettőt aztán imádkozunk. Az ima végén megint meghajolunk kétszer. A második szentélynél esküvőt tartottak éppen.  Vettem mikujit, ami egyfajta jóslatféleség. Választok egy tetszőt, és elmondja mennyire leszek szerencsés. Nekem kétszer is a legnagyobb szerencse jött ki :D A pénztárcámban kell tartani. Most van a gyerekek egyik ünnepe, a shichigosan, ezért mindenütt kimonoba öltözött gyerekek voltak. A három és hét éves lányok, és 5 éves fiúk ünnepe ez. 

                             

                            

 Ezután Asakusába mentünk, ahol találkoztunk egy másik japán ismerőssel. Őt a sulifesztiválon ismertem meg. Itt is elmentünk egy szentélybe, illetve rament ebédeltünk.  Desszertnek egy gombóc szerű sütit ettünk. Rengetegen voltak, ha nem vigyáztam elsodort a tömeg :D Majd elmentünk a Tokyo SkyTreehez, ami a legmagasabb épület Japánban. Közel volt, így gyalogultunk. De nem mentünk fel a tetejére, mert 3000 yenbe került.  Így csak az alsó szinteken néztünk szét, ahol boltok voltak. 

Aztán indultunk a barátnőmék házához, ugyanis az anyukája vacsorával várt minket. Töltött káposzta szerű ételt készített nekünk. Szép és nagy házuk van, ami nagyon menő mert van benne egy mászófal az apukájának. A nagyszülei pedig szemben laknak. Nagyon kedves volt mindenki. Este sokáig beszélgettünk. Szóba jött, hogy  szívesen megkóstolnám a bogarakat. Erre az anyukája hozott nekem sáskarágcsát, mert nagyon szeretik. És tényleg finom, édes íze van :D Hoztam haza, és körbekínálok mindekit. Változó a sikere.

 

                               Magyar nyelvkönyv

Másnap 11kor indultunk el Ikebukuroba, mondván, hogy itt hamarabb nem nyitnak a boltok. Azt mondta a barátnőm, hogy Ikebukuroban jobb a választék az anime kedvelőknek, mint Akihabarában. Rengeteg ember volt itt is. Vettem szuvenireket, de nem írom le mit hátha olvassa az is, akinek szántam :D Aztán ruhavásárlás volt a program, sok mindent felpróbáltam, de végül nem vettem semmit. Akabanában találkoztunk az anyukájával, aki olyan kedves volt, hogy elhozta oda a hátizsákom. Nem akartam cipelni, mert előzőnap is végig rajtam volt. De ha ez nem lett volna elég, a Tokyon belüli utazást és az ebéd, illetve vacsorát is ők fizették. Ezt ettem ebédre, sajtos rákos rizs. Nagyon fini. Még szoknom kell, hogy itt alapból jár ingyen egy pohár víz az ételhez, de én automatikusan rendeltem kólát is :D Aztán elkísért a buszig, nehogy eltévedjek megint :D Nagyon jó volt a hétvége, sokat sétáltunk. Legközelebb februárban megyek hozzájuk, amikor jön a Babám is hozzám <3

Egyéb érdekességek a hétről:

Találtam egy csótány alakú hűtőmágnest a fürdőben és úgy döntöttem, megtartom :D

Nyers halas ebéd. Múltkor ezt akartam enni, de elfogyott ☹ Hamar elfogynak a napi menük, úgyhogy van, hogy currys rizst tudok csak enni, mert az mindig van. De nem baj az is finom :D 

                                Itt van almás kóla is. Finom.

Az egyik irodában dolgozónak szamuráj felmenői vannak, és elhozta a turizmus órára megmutatni az egyik kardját a gyűjteményéből. Sajnos nem rakhatok ki róla fotót, mert titokban hozta :D

Megjöttek az első körös képek a hastáncról, megosztok párat.

Mellesleg már 2 hónapja vagyok itt. Gyorsan telik az idő 😊

Egyelőre ennyi, viszlát legközelebb^^